Hírek

Hősök voltak a futballpályán

Labdarúgás

2013. november 22.

Jövő hétfőn, november 25-én ünnepelhetjük "az évszázad mérkőzésének" kikiáltott, 6:3-as magyar győzelemmel végződő, Wembley-beli angol - magyar 60. évfordulóját.

Hősök voltak a futballpályán

A múltba tekintés városunkban úgy lehet teljes, ha megemlékezünk azokról az egykor pécsi játékosokról is, akik még valóban az "aranykorszakban" futballozhattak, és valahogyan a legendás Aranycsapathoz vagy annak valamely tagjához is kapcsolhatóak, és akik a későbbi évtizedekben sokat tettek a város labdarúgásáért.

 Mivel a hét végén, szombaton, az ANK-csarnokban megkezdődik a Fürge Nyuszi-kupáért kiírt Pécs városi teremlabdarúgó-bajnokság, szinte magától jött az ötlet a két esemény "összekötésére". 

Az első játéknap szünetében, november 23-án, szombaton az ANK-tornacsarnok előtti aulában (Apáczaí Csere János körtér, bejárat a Sportegységbe a volt buszvégállomás felől) a tornát szervező PSN Zrt. egy röpke félórára megállítja a játékot és a csapattagokat is együttes múltidézőre hívja.

12.00 órakor dr. Páva Zsolt polgármester és Vári Attila, a PSN Zrt. vezérigazgatója rövid ünnepélyes megemlékezés keretében Danka Imrét, Rapp Imrét és dr. Dunai Jánost köszönti, miközben a háttérben egy korabeli képekből válogatott fotóösszeállítás, illetve a 6:3-as mérkőzés filmkockái peregnek majd a kivetítőn.

Az esemény rangját emeli, hogy részt vesz rajta Kű Lajos, a müncheni olimpiai ezüstérmes magyar labdarúgója, az Aranycsapat Alapítvány elnöke, aki a hétvégén a 9. Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságon tartózkodik Pécsett.

Hősök voltak a futballpályán 

A klasszikus "angol – magyar 6:3-as" mérkőzés 60. évfordulója alkalmából érdemes, sőt inkább kötelező megemlékezni három, Pécshez kötődő játékosról, aki rengeteget tett a sportág helyi népszerűsítéséért.

Mindhárom - ma már korosodó - focista kitörölhetetlenül beírta a nevét a sportág magyarországi históriáskönyvébe. Ezzel párhuzamosan a baranyai megyeszékhelyen szintén örökké emlékezni fognak rájuk a labdarúgás hívei. 

DANKA IMRE

Közülük a legidősebb az 1930. december 24-én, Szombathelyen született kapus, Danka Imre. Aki - a Pécsi Dózsa színeiben - tagja lehetett a bővebb értelemben vett „Aranycsapatnak”. Hiszen abban az időben, amikor a hazai futball a világ élvonalába tartozott, pontosabban a legjobbként sorolták be a hozzáértők, akkor "Imre bátyánk" védhette a nemzeti csapat hálóját. 

Első alkalommal a nemzeti együttes skandináv túraként emlegetett turnéjának első állomásán, az 1955. május 8-án, Oslóban megrendezett Norvégia – Magyarország csata idején állhatott a gólvonalon. Ott a Puskás Ferenc, illetve Kocsis Sándor vezette támadósor 5 gólt vágott be, miközben a hátsó sorok jól zártak, ezért 0:5 lett a végeredmény. Vagyis nem került a pécsi „portás” kapujába a labda.

A folytatásban, május 15-én, Koppenhágában 0:6 volt a vége a dánok ellen, 20-án pedig 1:9, a finn fővárosban, Helsinkiben. Háromszor 90 perc, egy kapott góllal, 20 szerzett találattal, szenzációs mérlegnek számított. 

A záróakkordot itthon lehetett feljegyezni, május 29-én, amikor 3:1-re vertük a Skótokat. Ekkor azonban a Dózsa 1-esét a szünetben sérülés miatt lecserélték. A krónikák szerint a Népstadionban 100 000 néző szurkolt a lelátón...  

DUNAI JÁNOS

Dujmov Iván néven jött a világra még 1937. június 26-án, aztán Dunai János néven ért el jelentős sikereket az ismert támadó. A Pécsi Dózsa labdarúgójaként vett részt 1960-ban a római olimpiai játékokon. Ahol aranyra is esélyesnek emlegették az ötkarikás válogatottunkat, amely végül a bronzot hozta haza az olaszországi világeseményről. Dunai természetesen a góljaival segítette hozzá az olimpiai együttest a minél jobb végeredmény eléréséhez.

Később jogi doktori diplomát szerzett, szóval szorgalmas volt a tanulás területén is. Ne feledjük, hogy 1960-ban, május 22-én, Anglia ellenében, a felnőtt válogatottban szintén jelentős feladathoz jutott a 2:0-ra megnyert csatában. A kapuban Grosics Gyula állt, a lelátón pedig 90 000 drukker ünnepelte a sikert. 

RAPP IMRE

Dunaföldvár szülötte, Rapp Imre 1937. szeptember 15-én érkezett meg a földi létbe. A Tatabánya NB I-es alakulatánál sokáig úgy tűnt, az „Aranycsapat” kapusának, Grosics Gyulának örökébe léphet. Az meg is történt, mégis inkább Pécsre vette az irányt, mert még nagyobb lehetőségekre vágyott. Amit meg is kapott, ő védte a helyi lila-fehérek, később a piros-fekete PMSC gólvonalát a támadóktól a legtöbbször.

Emellett ott lehetett az 1972-es belgiumi Európa-bajnokságon 4., illetve ugyanazon évben, a németországi olimpián 2. helyezett gárdában. Igaz, egyik eseményen sem léphetett a gyepre, de csereként várt a bevetésre, a humorban is sikereket elérő sportember. Akit egyszer – érdemeire tekintettel – a felnőtt válogatottban is beállították a kezdőtizenegybe. Akkor, 1973. november 21-én, a Német Demokratikus Köztársaság ellen, Budapesten 0-1 volt a végeredmény.

 

MEGOSZTÁS
HOZZÁSZÓLÁS
Legfrissebb
Atlétika 2018. július 17.

Nyaralás alatt sem pihen

Úszás 2018. július 17.

Risztov Éva motiválta az úszókat

Atlétika 2018. július 11.

Európa legjobbjai között Kárpáti Enikő

Úszás 2018. július 4.

Sipos Tímea újra Európa-bajnok lett