Hírek

Papp Norbert a masters bajnoka

Kerékpár

2016. augusztus 23.

Augusztus 20-21-én Szarajevóban rendeztek nemzetközi hegyikerékpár versenyt, amelyen a PSN Zrt. Sportiskola downhillesei kiválóan szerepeltek, masters kategóriában Papp Norbert megszerezte a bajnoki címet.

Papp Norbert a masters bajnoka

Az egykori téli olimpia síterepei szomszédságában kialakított rendkívüli veszélyesnek számító pályán többek között szerb, horvát és bosnyák sportolók mellett álltak rajthoz a pécsi fiúk. A kiemelt világbajnoki pontszerző megmérettetésen Papp Norbert bajnoki címe mellett többen az élmezőnyben zárták a futamot.

- A verseny előtti napon olyan felhőszakadás volt, hogy szinte járhatatlanná vált a pálya. Még másnap is több versenyző csak gyalogosan tudott egy-két szakaszt teljesíteni. A pálya eleje nagyon meredekre sikeredett, gyalog is alig lehetett rajta közlekedni, így szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ilyen jól szerepeltünk – mondta a masters bajnoka, Papp Norbert. 

A PSN Zrt. Sportiskola hegyikerékpárosainak eredményei:

 

Elit kategória 

Vén Dániel 9. hely

 

Masters kategória 

Papp Norbert 1. hely

Nagy Sándor 4. hely

 

Hobby kategória 

Glokker Zoltán 3. hely

Matisa Zoltán 14. hely



A bringások beszámolója:

Pécsi Hegyikerékpár Szakosztály – Treba DH Szarajevó

 

A Szarajevóban megrendezett verseny a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség besorolásában C3-as kategóriát kapott, ami azt jelenti, hogy világbajnoki pontokat lehetett szerezni.

A sok balesettel, műszaki hibákkal tarkított év eleje után úgy döntöttünk, hogy a környék és a pálya olyan kihívásokat és lehetőségeket ígért, amelyeket ki kellett próbálnunk. Így kerekedett fel az öt fős keret – Glokker Zoltán, Vén Dániel, Matisa Zoltán, és a két master kategóriájú versenyző, Papp Norbert, és Nagy Sándor – akik még nem sejtették, hogy milyen élményeket tartogat a boszniai Treba DH-futam a főváros melletti 1627 méter magas Trebevic hegyen. 

A pálya 2410 méter hosszú volt és 424 méteres szintkülönbséget kellett leküzdeni. A csapat a csütörtöki napot akklimatizálódással töltötte a közel 7 órás utazás után, majd a pénteki napon nekiláttak a környék és a pálya felfedezésének, amitől egy kis eső sem vette el a kedvüket.

Szarajevó rendezte az 1984-es téli olimpiát, és az akkor épült létesítmények a mai napig látogathatóak. Az összes épület közül a legismertebb a drámai idők emlékét örző sportcsarnok, de a fiúk más irányba vették útjukat. Az akkori bobpálya betonszerkezete ugyanis a mai napig sértetlen, így kihagyhatatlan élmény volt a félig zárt beton csőben közel 50-70 km/h órás sebességgel végigszáguldani. Egy pipa volt a bakancslistán. Aznap este már csak a pálya feléig jutottak a fiúk, de innen jöjjenek inkább a személyes beszámolók…

Nagy Sanyi

Az elmúlt években nagyon sok pályán megfordultam, többek között Európa Kupa futamokon is, de a Treba Dh tartogatott meglepetéseket. A péntek esti pályabejáráson egy nagyon tempós, élvezetes versenynek néztünk elébe – különösen miután Pappszi átsegített a teherautónyi méretű leugró megoldásával kapcsolatos első kétségeimen. Másnap reggel aztán jött a meglepetés! Sírva röhögtünk, amikor a pálya első részét bejártuk, mert túlnyomórészt állva, kinyújtott kézzel el lehetett érni a talajt, annyira meredek volt az első harmad. Most már tudtuk, miért mosolyogtak lopva a merev vázzal induló Tisára

Az elsőre rettentő meredek pálya azonban kitűnő vonalvezetéssel rendelkezik, így a szombati nap végére már nagyon élvezetes és tempós köröket jöttünk, már csak azért kellett imádkoznunk, hogy ne essen, mert mindenki érezte, hogy jó lesz a másnap.

A futam számomra egy nem várt csatát hozott. Az időmérőn csak gurultam, tartogatva az erőmet a döntőre, ám meglepődve tapasztaltam, hogy a félgáz is a negyedik helyre volt elég, és mindössze 2 másodperc választott el a dobogós helyezéstől, ahol Tomislav Lonchar, a Horvát Jastreb csapat kapitánya tanyázott. Izgalmasnak ígérkezett a döntő, és tudtam, hogy „Loncsár Uram” sem adott bele mindent (ismertük már egymást más versenyekről). A döntőre összekaptam magam, sikerült egy nagyon jó kört menni 16 másodpercet javítva. A célban alig vártam az utánam rajtoló Tomislavot, aki még nagyobbat robbantott, és így maradtak a helyezések. Az idei évben ez a negyedik hely rengeteget jelentett. Isteni pálya, gyönyörű hely, szuper emberek! Jövőre is.

Glokker Zozó

A verseny előtt nézegettünk pár videót - hogy tudjuk, mire készüljünk. A bő 3 órás pályabejáráson megállapítottuk, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, mint ahogyan én azt a videók alapján gondoltam. Egy itthon szokatlanul hosszú pályáról volt szó. A pálya teteje az előző napi eső miatt nedves, csúszós volt és roppantmód meredek, sok-sok gyökérrel és kővel. A pálya harmada után vége lett a nagyon meredek szakasznak és flowsabb (lendületes, tempós), ugrálgatós, lankás és gyors szakasz következett, melyben tekerni is bőven kellett.

 

A futamom előtt már elkönyveltem, hogy nem fogok űridőt menni, mivel a kezem nagyon fáradt és fájt a hosszú pálya miatt. A döntőbe a pálya felső szakaszán nagyon jót tudtam jönni, de sajnos a lenti szakaszon voltak hibáim, illetve a tekerős részeken is lustálkodtam bőven. A célba érkezéskor nagyon örültem, hogy az első helyre tudtam bejönni, és ezek után is csak ketten előztek meg. Örülök a harmadik helynek az első külföldi versenyemen és az egész hétvége felejthetetlenné vált számomra.

 

Matisa Zoli

Hétvégén Bosznia csodálatos lejtőin gurulhattam életemben először egy nem is akármilyen külföldi versenyen. Egy ilyen eseményre mindenki rengeteget készül és iszonyatosan várja, én körülbelül egy héttel a verseny előtt döntöttem el, hogy a csapattal tartok. Nem tudtam, mire vállalkozok, de egy percet sem bánok a négy napból! Csütörtöki indulással kezdetét vette a kaland. Egy kis kirándulás után még aznap meglestük a pálya alsó részét, ami elég jónak mutatkozott, bár a helyi srácok megnyugtattak bennünket, hogy a fönti rész sokkal "élvezetesebb", majd elképedve fogadták a hírt, hogy én merev vázas bringámmal vágok neki a versenynek. Pénteken egy lazább bringázással töltöttük a napunkat a kemény részeket mellőzve. Szombat reggel az első körömben a rajtszám leadásán törtem a fejem, valamint azon, hogy hogy adom be a srácoknak, hogy nekem ez sok és nem szeretnék indulni. Teljesítve az első kört egy gyors szervizelést követően ismét nekivágtam a rajtnak, amit azóta sem bántam meg, mert rettenetesen élveztem a pályát. Vasárnap számomra a célba érés volt a cél. Egyedüli merevesként mindenki tátott szájjal figyelte a bringát és engem, aztán következett az első mért kör... Rettenetesen elfáradtam a pályán és számomra az időm is elkeserítő volt, de tudtam, hogy van még egy köröm javítani.
Szerencsére egy remek kör után saját magamat is meglepve majdnem 2 percet sikerült javítanom, a célba érés után hatalmas taps fogadott, ami már csak hab volt a tortán. Remek hétvége volt egy remek csapattal, hatalmas élményekkel és mesés látnivalókkal. Remélem, jövőre ismét megmutathatom magamat és a DaBomb-ot a helyieknek!

Vén Dani

A pályáról nézett videók nagyon nem adták vissza a meredekségét, de kellemeset csalódtam. A hossza miatt igen csak igénybe vette az ember kezét, lábát. Az edzés jól sikerült egy-két perec ellenére is. Ez viszont a mért futamomról nem mondható el. Az elsőben a pálya 3/4-e igen jól sikerült. Még egy kis hiba után már nem tudtam visszacsatolni a pedálba lábam, így elég nagy esés lett a következménye.

 

Azonban, mindennek ellenére is sikerült 4.-nek beérnem. A döntőre az esés már fejben megtört egy kicsit így többet hibáztam. Ennek ellenére nagyon tetszett a verseny jó hangulata volt és a helyiek is kedvesek voltak. Jövőre is menni szeretnék!

 

Papp Norbi

Vegyes érzelmekkel indultam neki a versenyhétvégének, mivel az áprilisi horvát versenyen széttört a bringám egyik fő alkatrésze, melynek a garanciális csere-beréje hónapokig elhúzódott és emiatt május-június-július hónapokban egy métert sem tudtam gurulni.  Ezután következett egy sikertelen magyar bajnoki címvédés, ami tovább fokozta felhőtlen jókedvemet. De mindig van segítség! Megnéztem a „Jég veled” című filmet és tudtam, ha másért nem is, de a bobpályán való féktelen gurulás miatt utaznom kell!

 

 A csütörtöki indulásunk napján a közel egész napos boszniai eső sem tudta elvenni lelkesedésünket. Az esti célterület feltérképezése során említették a szervezők, hogy a pálya teteje csúszós lehet, de amit láttunk és tapasztaltunk a pénteki gyalogos pályabejáráson az meghökkentett bennünket. Kiugróan meredek volt a pálya eleje, mindez kombinálva sárral és vizes gyökér- és sziklakertekkel.  A pénteki tologatós edzésen nem is tudtuk a pálya felénél feljebb vinni a bringákat, mert járhatatlan volt, amire még természetesen ráesett aznap is egy kevés eső. A szombati napon az első 2-3 körben sírva röhögtünk egymás esésein, de délutánra a népes nemzetközi mezőny szárazabbra járta a talajt, amivel mi is stabilabb köröket tudtunk menni.  A vasárnapi versenyhez már mindannyian fáradtan álltunk hozzá, mivel a pálya az átlagosnál jelentősen hosszabb volt és nehezebb.  Az időmérőn biztonsági kört gurultam, hogy kb. megtudjam, mit bírok a hosszabb kényszerpihenőm ellenére. Mivel elégedetlen voltam az időeredményemmel ezért próbáltam magam folyamatosan spanolni, ráadásul Attiláért is mentem…Gráber Attila csapattársamért – mivel ő nem lehetett ott, így ezekkel a plussz erőkkel felvértezve sikerült egy jobb időt gurulnom. Ez a gurulás elegendő volt a kategória első helyhez, bár a gyenge erőnlétem miatt maradt még bőven a futamomban. Jót tett a hétvégi siker, motiváltam érzem magam, ezért a héten már bringával jártam boltba is. Köszönöm a csapattársaimnak, hogy csak módjával fogyasztottak babkonzervet a hétvégén, és további köszönet anyukámnak, aki a kedvenc vajas kenyeremmel várt haza a fárasztó hétvége után.

 


 

MEGOSZTÁS
HOZZÁSZÓLÁS
Legfrissebb
Labdarúgás 2018. május 24.

Elmarad a szeniorok fordulója

Triatlon 2018. május 22.

Nagyot ment a pécsi triatlonos